Tegnap megnéztem a Viskó c. filmet.
Csodálatos film, és sokat mondó, csak érteni kell
sokan nem fogják megérteni az igazi mondanivalóját az alap emberi természet miatt. A múltban fogódzkodás, a nem elengedés, a düh, a bosszú a fájdalom,csakazértisnekedislegyenrossz
és a 4 fő dolog, amire nem képes az emberek többsége
megbocsájtani és elnézést kérni, önzetlenül szeretni és megköszönni bármit!
Nekem sem megy mindig, de próbálom. Néha sikerül, néha nem.
Van bennem egy hatalmas gyűlölet az emberek iránt. Kimondom, nem szeretlek benneteket, mert emberek vagytok. Természetesen nem mindenki esik bele ebbe a csoportba. Akiket szeretek azok különleges emberek, akiket szeretek, azok megérdemlik, hogy szeressem őket. Lehet épp ezért vagyok magányos, mert nem sok olyan ember van, akinek oda adnám magam. A magány veszélyes dolog, mert vagy depis leszel vagy elkezdesz gondolkozni dolgokon. Nálam az utóbbi van. Gondolkozom és sajnos sok dologra döbbenek rá, ami kiváltotta bennem ezt a gyűlöletet.
Akit szeretek, befogadok, érezze magát különlegesnek mert az, mert tud olyat, tud adni olyat, amire én sem vagyok képes másokkal szemben, épp ezért Ő erősebb, mint amilyen Én vagyok, pedig Én nagyon erős vagyok…
Régi mondás, de ide illik: Szeress, hogy szerethesselek!
